Ha magyar foci, akkor orbánisták és karácsonyisták pár dologban azért egyetértenek

Kevés olyan közpolitikai terület van, melyet a magyar választópolgárok ne a pártpreferenciájuk szemüvegén keresztül ítélnének meg. Megszokhattuk, hogy az olyan kérdésekre adott válaszok, minthogy „Ön szerint milyen irányba halad az ország” vagy éppen „Elegendő támogatást kap-e az egészségügy a kormánytól a koronavírus-járvány megfékezésére”, két Magyarországot adnak ki. A kormánypárti preferenciával bírók többsége várakozással tekint a jövőbe, legalábbis kis részük gondolja, hogy az ország válságba rohan. Emellett ugyanők azok, akik szerint a kormánynak köszönhetően az egészségügy felkészülten állt a járvány előtt is. Ellenzékiek körében mindez fordítva van, ahogyan is ismert jelenség, hogy az aktuális ellenzékiek mindig elégedetlenebbek a létező magyar demokrácia működésével, mint a kormánypártiak.

Mint az IDEA Intézet egy korábbi – Szabó Andreával közösen készített – megjelent elemzéséből kiderült, a fideszes és az ellenzéki tábor között lényegében megszűnt az átjárás és a szavazórablás. A pártos polarizáció szélsőséges mértéke lehetetlenné teszi a közös véleményeket vagy egyetértéseket.

De vajon így van-e olyan kérdés kapcsán is, mint a magyar futball megítélése? Ismert mondás, hogy „Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány országa”, a focihoz mindenki ért. Ahogyan az is adott, hogy egymást követő nemzedékek nőnek fel a magyar foci általános rossz vagy negatív megítélése közepette. Ezek alapján feltételezhetjük akár azt is, hogy a két tábor közötti szélsőséges véleménykülönbség a magyar labdarúgásra kevéssé igaz.

Az IDEA Intézet szeptember végi, október elejei közvélemény-kutatása részeként egy véleménytérképezésre alkalmas startup szolgáltatásnak a segítségével a fenti kérdéskört egy sajátos módszertannal kutatta. E szerint a kutatás során arra kértük a válaszolókat, hogy adják meg az első öt szót, ami eszükbe jut a következő kérdésre: „Ön hogyan jellemezné a magyar futballt?” Az egyszavas válaszadáshoz képest ez a vizsgálat több gondolkodási teret ad a megkérdezetteknek. Vélelmezhető ugyanis, hogy az egyszavas válaszadás során inkább az emóciók vagy a pártpreferenciák dominálják a válaszadást, és a második szó után jöhetnek azok a szavak (így vélemények), amelyek már tisztítottabbak a pártszimpátiától, inkább már mérlegelésből születnek.

Az előző mellett feltettünk a megkérdezettek számára egy kiegészítő kérdést is, amivel a válaszadók politikai szimpátiáját igyekeztünk feltárni. Ezzel az információval összevetve tudtuk mérlegre tenni a várhatóan különböző véleményű csoportok által leggyakrabban említett fogalmakat. Ez a kérdés a következő volt: „Az Ön számára melyik politikus a szimpatikusabb? Orbán Viktor vagy Karácsony Gergely?” Feltételezhetjük azt, hogy előbbi leginkább kormánypárti preferenciát takar, míg a Karácsony iránti szimpátia inkább antiorbánizmust. De vajon a futball megítélése felülírja-e a pártos logikát?

A válaszadók 56 százaléka Karácsony-, 44 százalékuk Orbán-szimpatizáns volt, mennyiségük (603 válasz) mérvadó. Szemben az IDEA Intézet adatfelvételének általános és ismert részével, a tárgyalt kutatási rész az ország lakosságára nézve nem eredményez reprezentatív statisztikai mintát. Célunk a kvalitatív irányába történő elmozdulással a különböző véleményközösségek és diskurzusaik feltérképezése volt.

Melyik kifejezések jutottak eszébe a legtöbb válaszadónak?

Az első ábrán a válaszadók által „küldött” szavak említéseit összegeztük – az azonos jelentésű, de különbözőképpen írt kifejezések számait összeadva. Az eredményben a szavak betűmérete arányos említéseik gyakoriságával. Az öt leggyakoribb szót más színnel emeltük ki.

Nem meglepő, hogy a „gyenge,” „túlfizetett” és az „unalmas”, „pazarlás” kifejezések uralják a válaszadást, de a magyar foci erőteljes kritikusainak a „fejlődik” szó meglepetés lehet. Ez utóbbi konkrét tartalmát illetően a későbbiekben tisztázással élünk, ugyanakkor az olvasóra bízzuk, hogy ez a válogatottnak vagy a nemzeti bajnokság színvonalának szólhat-e. Vagy inkább pártpreferenciának.

 

Politikai véleménycsoportok leggyakoribb szavai

A válaszadókat tehát egy kiegészítő kérdés segítségével (Karácsony vs. Orbán) olyan csoportokba soroltuk, amelyekről előzetesen feltételezhető, hogy egy-egy vagy bármely (köz)politikai kérdés kapcsán különböző véleményt alakítanának ki. Az egyes csoportok („orbánisták”, „karácsonyisták) leggyakrabban említett szavait aszerint rendeztük össze, hogy inkább az egyik vagy másik csoportban jellemzőek, avagy a két csoportban körülbelül ugyanolyan gyakran kerültek említésre. Az egyes csoportok vezető kifejezéseit a másik csoportban való említésükkel állítottuk párba. Azaz ami az egyik csoportban fontosnak bizonyult, az mennyire fontos a másik csoport számára, illetve melyek azok a kifejezések, amelyekben a két csoportnál egyetértés mutatkozik, Az egyes oszlopok hossza az adott csoporton belüli említési arányt mutatja be.

Szinte egyforma mennyiségben említették a közel azonos politikai véleménycsoportokban az „unalmast”, „nem magyart” és „szakmaiatlant”. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanúgy látnák a magyar focit, csak annyit tesz, hogy egyforma arányban említették ezeket a szavakat. Ugyanakkor, míg a Karácsonnyal szimpatizálók leggyakrabban említett kifejezése a „gyenge” és a túlfizetett” volt, addig az Orbánnal szimpatizálóké a „fejlődik” és a „jó”. Láthatóan a „gyenge” vagy „túlfizetett” kategóriával még csak-csak egyet tud érteni az Orbán-szimpatizánsok egy része, de utóbbiak pozitív kategóriáit előbbiek nem osztják.

Ez alapján túl nagy volt várakozásunk a kutatás megkezdésekor azt illetően, hogy ha lesz olyan kérdés, amiben egyetértés van elsőre (már első válaszokban is), az a magyar foci elégtelen megítélése. Meg kell jegyezni, hogy a „fejlődik” felhője is olyan kifejezésekből állt össze, mint „feltörekvő”, „átalakuló”, „változás”. Azaz egy rosszból halad valamiféle jó felé. Azaz az Orbánnal szimpatizálók sem azt mondják, hogy a magyar foci rendben lenne.

 

A véleménycsoportok egységessége

A kutatás ezen szakaszában azt néztük meg, hányan vannak az adott csoportban, akik válasza legalább 2, 3 vagy négy szóban is megegyezik. Minél magasabbak ezek az arányok, annál inkább egy irányba tart az adott csoport véleménye, annál inkább jut mindenkinek ugyanaz az eszébe a kérdésről.

  

Az együtt említett szavak

Végül mely fogalmak járnak együtt a válaszolók fejében, mely kifejezések szerepelnek egyszerre a legtöbb válaszban? Az utolsó ábra mutatja ezt meg, miközben a leggyakrabban említett kifejezés elhagyásával azt is igyekszik biztosítani, hogy ne a legelső, rutinszerű asszociáció uralja a levonható következtetéseket.

Vannak percek mikor ugyanazt a meccset nézzük

Ha a második és az utolsó ábrát együttesen nézzük, úgy bár a magyar futball megítélése terén sem beszélhetünk egyetlen véleményközösségről, viszont több mindenben is egyetért a két oldal. Ha megkapargatjuk a felszínt – azaz több szóval is élhet a válaszadó, ezzel pedig tovább gondolja a kérdést a politikai csuklóválaszokon túl – akkor van egyetértés az orbánisták és karácsonyisták focivéleménye között. Ez leginkább az előzőkre nézve bír újdonságtartalommal: a futballkormány hívei is képesek unalmasnak látni a magyar focit és túlfizetettnek a focistákat.

Fogadjuk el a közhelyt, hogy tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk, de mint a kutatásból kitetszik, még a kispadról nézve sem ugyanazt a mérkőzést nézzük. Viszont, ha jobban belegondolnak a különböző oldalon állók a pályán látott teljesítményekbe, akkor megvan az esélye, hogy akár – szimbolikusan szólva – ugyanazokat a játékosokat cserélnék le, és ugyanúgy szerveznék át a magyar foci világát.