Nincs pártellenesség az önkormányzati választáson

Baloldali-liberális „megbarátkozás” az esélyes jobbikosokkal

Az IDEA Intézet 2019. július 23. – július 26. között végzett közvélemény-kutatásának eredményei alapján nem beszélhetünk átütő ellenzéki pártellenességről az önkormányzati választások szövetségesi forgatókönyvei kapcsán. Szemben az általános politika- és pártkritikával a megkérdezettek többsége szerint leginkább a jelölt személyétől függ az, hogy valakinek egy vagy több ellenzéki párt logójával a neve mellett, vagy egy (független) civil szervezet logója alatt van-e nagyobb esélye a győzelemre. Az ellenzéki pártok szavazóinak többsége úgy véli, hogy a „civil- versus pártlogó” kérdése kapcsán más stratégiát kell alkalmazni Budapesten és a nagyvárosokban, illetve a kistelepüléseken. Összességében többen vannak azok, akik szerint, ha egy vagy több párt logója alatt indulnak a jelöltek, úgy nagyobb esélyük van, mintha egy (független) civil szervezet logója alatt szerepelnek.

A kutatás további eredménye, hogy míg a jelentősebb baloldali-liberális ellenzéki pártok szavazói „megbarátkoztak” az esélyes(nek vélt) jobbikos polgármester-jelöltre szavazás gondolatával (arányuk 70% felett), addig a pártpreferenciájukat nem vállalóknak vagy abban bizonytalanoknak 44 százaléka gondolja úgy az adatfelvétel pillanatában, hogy szavazna a jobbikos jelöltre az önkormányzati választáson, ha ő lenne az esélyes a kormánypárti polgármester-jelölt legyőzésére.

 

Az 2019. évi önkormányzati választás egyik sajátossága, hogy az ellenzéki pártok jelöltjei számos helyen egy-egy civil szervezet jelöltjeként indulnak. Az utóbbi években kialakult egy olyan közéleti-politikai diskurzus, mely szerint a „pártos” jelöltek versenyképessége visszaesett, és az ellenzéki esélymaximalizálás érdekében, ahol lehet, ott civil színekben kellene a jelölteknek és/vagy pártpolitikusoknak indulniuk.

Az IDEA Intézet 2019. július 23 – július 26. között végzett közvélemény-kutatásának eredményei alapján a megkérdezettek árnyaltabban látják a kérdést. Az összes megkérdezett 23% százaléka szerint a jelölt személyétől függ, hogy párt vagy civil logó alatt van nagyobb esély. További 19 százalékuk szerint ez stratégiafüggő, azaz másként kell Budapesten és a nagyvárosokban indulni, mint a kistelepüléseken. Minden egyes szavazói szegmensben többen vannak azok, akik szerint, ha egy vagy több párt logója alatt indulnak a jelöltek, úgy nagyobb esélyük van, mintha egy (független) civil szervezet logója alatt szerepelnének. Leginkább a Momentum támogatói (29%) vélik úgy, hogy a jelölt személye és nem a mögötte álló felállás, illetve a megfelelően kiválasztott, lokálisan kialakított indulási stratégia segíti elő az önkormányzati győzelmet (28%).

Összességében, az IDEA Intézet felmérése szerint a vélelmezett pártkritikus- vagy pártellenes diskurzus az önkormányzati választás jelöltállítási eljárása során kevéssé érvényesül. A választói tudatosságot, illetve a pártok edukációs tevékenységét jelzi az, hogy a válaszadók leginkább a jelölt személyétől teszik függővé az esélyeket, illetve „érzik” azt is, hogy eltérő stratégiát kell alkalmazni Budapesten és a nagyvárosokban, illetve a kistelepüléseken.

A 2018. évi országgyűlési választás egyik nyitott kérdése volt, hogy vajon az egyes ellenzéki pártok szavazói mekkora arányban hajlandóak átszavazni egy másik párt esélyesebb egyéni jelöltjére. Egy 2018. februárjában publikált adatfelvételünk rávilágított arra, hogy a baloldali szavazók nagyobb szavazási hajlandósággal bírnak az esélyes(nek vélt) jobbikos felé, mint fordítva. Ezt a feltételezést az április 8-i gyakorlat alátámasztotta, ugyanis vidéken, ahol legtöbbször jobbikos egyéni jelölt volt az esélyesebbnek tartott, a Jobbik jelöltjei több szavazatot kaptak, mint amennyit maga a párt. Azaz a jobbikos jelöltre az MSZP–P, a DK és a Momentum listás szavazóinak egy jelentős része is átszavazott.

Jelen kutatásunkban az önkormányzati választásra fókuszálva arra a kérdésre kerestük a választ, hogy ha a polgármester-választáson a jobbikos jelölt az esélyes a kormánypárti jelölt legyőzésére, úgy a Jobbikon kívüli pártok szavazói mekkora arányban támogatnák a Jobbik jelöltjét. Elemzésünkben a jelentősebb támogatottsággal bíró baloldali pártokat – összevonva –, illetve a Momentum szavazóit tüntettük fel. Előbbiek 73 % százaléka szavazna egy esélyes jobbikos jelöltre, utóbbiak 72 százaléka. A pártpreferenciájukat nem vállalók vagy abban bizonytalanok viszont kisebb arányban, 44 százalékban szavaznának jobbikos jelöltre, ha ő az esélyes a polgármester-választáson.

Szemléltetésképpen, 2018. február 26–28. között az akkori baloldali szavazók 53%-a támogatta volna saját jelöltje visszaléptetését az országgyűlési választáson akkor, ha az adott egyéni választókerületben a jobbikos jelölt esélyes a kormánypárti induló legyőzésére. Hangsúlyoznunk kell, hogy az IDEA Intézet kutatása országos mintán készült, az egyes település(típusok) sajátos jellemzői tovább árnyalhatják a képet. Akárcsak az, hogy az adott jobbikos jelölt pártlogó vagy civil szervezet jelöltjeként indul-e.

Az önkormányzati választás alkalmával különösen fontosak azok a tényezők, amelyek fontosságáról csak az adott településen végzett közvélemény-kutatások adhatnak számot. „Csábító” a korábbi választások – például a legutóbbi EP-választás – eredményeit tekintetbe venni, de a korábbi választások során az ellenzékre eső szavazatok összeadásából legfeljebb az esélyesség, mintsem a bizonyosság olvasható ki. Az inkumbens jelöltek sora, az ötéves vagy még régebbi helyi képviselői-polgármesteri teljesítmény értékelése, az antiorbánizmus helyi választáson történő alkalmazása mind-mind olyan szempontok, amelyek túlmutatnak a korábbi választások eredményein. Elég csak arra gondolni, hogy más a tétje és a következménye egy EP-választásnak, mint az önkormányzati választásnak. Így az országos közvélemény-kutatás, továbbá a korábbi támogatottságok mechanikus összeadása nem adhat teljes képet (sőt helyenként még téves következtetésre is vezethet) a kormánypárti és ellenzéki esélyeket illetően.

Módszertan

Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2019. július 23 – július 26. között vette fel közösségi média alapú kérdőív segítségével. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb +/- 2,2 százalékpont.