Ellenzéki erőviszonyok: stabilizálódó átrendeződés – 2019. augusztus
Az IDEA Intézet 2019. július 23 – július 26. között végzett közvélemény-kutatásának eredményei alapján a Fidesz–KDNP támogatottsága a teljes népesség körében a június elejei eredményekhez képest jelentéktelen mértékben csökkent (31 százalék). A Jobbik és az MSZP támogatottsága viszont változatlan: a Jobbikot a teljes népesség 7, az MSZP-t 5 százaléka támogatta július végén. A június elejei adatfelvételhez képest a Demokratikus Koalíció úgy a teljes népesség körében (10 százalék), mint pedig a biztos szavazó pártválasztók körében (18 százalék) bővítette táborát. A Momentum támogatottsága ezzel szemben a teljes népesség körében változatlan (5 százalék).
Az ellenzéki átrendeződés esélye mind valószínűbbnek látszik, ugyanis sem az MSZP, sem a Jobbik nem tudott javítani a május 26-át követő mérési és politikai pozícióján, a DK és a Momentum viszont tartja az EP-választás utáni – magához képest – megerősödött pozícióját. Amennyiben ez a tendencia fennmarad, úgy a közelgő önkormányzati választások ellenzéki szempontból negatívabb kimenetele az MSZP, Jobbik és az LMP további politikai kilátásaira indíthat el „beárazási” folyamatokat. Viszont az MSZP vagy a Jobbik inkumbens, illetve esélyes polgármester-jelöltjei lokális győzelmeikkel erősíthetik pártjaik jövőbeni aktivitását az ellenzéki oldalon zajló mozgásokat illetően.
Az IDEA Intézet havi pártpreferencia-kutatására 2019. július 23 – július 26. között került sor. A júniusi adatfelvételekor a Fidesz–KDNP támogatóinak aránya a teljes felnőtt népességben 32 százalék volt, ez az arány július végén 31 százalék. A DK támogatottsága 10 százalékos a teljes népesség körében a júniusi 8 százalék után. A Jobbik a június elejei 7 százalék után júliusban változatlan támogatottsággal rendelkezett. Az MSZP és a Momentum szavazótábora egyaránt 5 százalékos, az MSZP és a Momentum esetében is ez változatlan támogatottságot jelent az előző hónaphoz képest.
A további pártokat tekintve a teljes népesség körében a Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatottsága 3, az LMP-nek 2 százalékos, a Mi Hazánk Mozgalomnak 1 százalékos a támogatottsága a vizsgált időszakban, míg a Párbeszéd korábbi 1 százalékos támogatottsága nem változott július vége felé sem.
A Fidesz–KDNP-re a június elejei biztos szavazó pártválasztók 49 százaléka után július végén 48 százalék, a DK-ra az előző hónapi kutatás 15 százaléka után júliusban 18 százalék szavazna. A biztos szavazó pártválasztók 9 százaléka a Jobbikot, míg 8 százaléka a Momentumot támogatja. A biztos szavazó pártválasztók 6 százaléka az MSZP-t, 4 százaléka a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot támogatja. Az LMP listájára a biztos szavazó pártválasztók 3 százaléka, a Mi Hazánk Mozgalomra 2 százalék szavazna. A Párbeszéd a biztos szavazó pártválasztók 1 százalékának támogatását élvezi július vége felé.
A pártpreferenciájukat nem vállalók, vagy abban bizonytalanok aránya a vizsgált időszakban a teljes népesség 34 százaléka.
Az EP-választás eredményeihez hasonlóan és azok következményeként július végén a Demokratikus Koalíció profitált leginkább a támogatottsági eredményekben. Mindebből nem következik megkérdőjelezhetetlenül az, hogy az ellenzéki átrendeződés már végképp előrehaladott szakaszban lenne, de egyre valószínűbbnek tűnik. Ezt illetően azonban nemcsak további havi mérések birtokában lehet majd következtetésekkel élni, hanem azt az önkormányzati választások eredményei is befolyásolhatják.
Az önkormányzatokban történő pozíciófoglalás általában is a 2019-es év legfontosabb ellenzéki feladata, ugyanakkor a korábban jelentősebb támogatottsággal bíró MSZP és Jobbik számára, amely pártok inkumbens, illetve esélyes polgármester-jelölteket állítanak, lokális győzelmeikkel akár aktívan is „hozzászólhatnak” az ellenzéki átrendeződés folyamatához.
Módszertan
Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2019. július 23 – július 26. között vette fel közösségi média alapú kérdőív segítségével. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb +/- 2,2 százalékpont.
