Műanyagmentes július „másnapja”:

megkophat a rezsicsökkentés ereje - akár trendváltás is jelezhet, hogy egyre többen fizetnének többet, kisebb ökológiai lábnyomukért

2019. augusztus

 

Az IDEA Intézet 2019. július 23 – 26. között végzett közvélemény-kutatásának eredményei előre jelezhetnek egy olyan trendfordulót, miszerint egy alapvetően árérzékeny társadalom tagjai is hajlandóak lennének többet fizetni egy kisebb ökológiai terheléssel járó fogyasztásért. Mivel ez a szempont az EP-választások óta egyre erősebb hitelességi mércének számít, így nem csoda, hogy a pártok között is felerősödött a verseny az ilyen preferenciákkal rendelkező választókért. A Műanyagmentes július üzenetei a nyári szezonban is sikeresen eljutottak a választókhoz és a válaszokból érzékelhetően felerősítették a fogyasztói preferenciáikat, pontosabbá tették a problémáról szóló ismereteket. A liberális és baloldali szavazók is keresik az alternatívákat vásárlásaik idején, ideológiai hovatartozástól függetlenül egyre érzékenyebbek a környezetvédelmi kérdések iránt. A kormánypártok támogatóira hatással van a Fidesz-KDNP tudatos NGO-ellenessége és az egész témakör bizalmatlan kontextusa, de a fogyasztásukat meghatározó normák szintjén nyitottak a fenntarthatóbb fogyasztási normák elfogadására.

Változó fogyasztói szokások[1]:

Fizetési hajlandóság - Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy a rezsicsökkentésre vonatkozó kormányzati kampány elérte a telítettségi pontját, hiszen a válaszadók többsége érzékeli, többet kell fizetnie azért, hogy fogyasztása kisebb ökológiai lábnyommal bírjon (az ellenzéki pártok között csak az MSZP támogatói vannak 60% alatt). Amennyiben ez az arány egy trendváltást kezdete, akkor jelentheti azt is, hogy a következő országgyűlési választásokon már a kormánypártoknak ki kell találniuk valamit a rezsicsökkentés hívószavának helyettesítésére, sőt az EU-val szemben kritikájukon („Védjük meg Brüsszeltől a rezsicsökkentést!”) is változtatniuk kell. A pártválasztók között látható különbség szerint a Fidesz-KDNP támogatóinak kevesebb, mint fele áldozna többet egy fenntarthatóbb fogyasztási formára (47%), míg az ellenzéki pártok jelentős részénél ez az arány meghaladja a hatvan százalékot. Viszont, amikor arra kérdeztünk rá, hogy konkrétan milyen mértékű többletet lenne hajlandó fizetni egy kisebb öko-lábnyom eléréséért a válaszadó, ez a különbség már csökkent a politikai oldalak között.

Éttermek, élelmiszerláncok megítélése - A pártválasztók között az LMP-t támogatók tűnnek a legtudatosabb fogyasztóknak, hiszen látható, hogy ők már most is képesek voltak megtalálni azokat a szolgáltatásokat (62%), amelyek megfelelnek a magasabb szintű elvárásaiknak. A Kétfarkúak kiemelkedő kritikussága (támogatóinak 80%-a szerint az éttermek, élelmiszerláncok és kávézók nem környezettudatosak) feltehetően nem azt jelenti, hogy ők ne igazodnának el a piaci szereplők kínálata között, hanem inkább jelentősebb elvárásokat fogalmaznak meg, amikor valamiért fizetnek. A többség láthatóan kritikus az általános az éttermek, élelmiszerláncok és kávézók szolgáltatási színvonallal kapcsolatban (átalagosan 50%), ami azt feltételezi, hogy a piaci szereplők még nem reagáltak igazán erre a változásra.

Eldobható csomagolóanyagok aránya a kommunális hulladékban – Ebben az esetben érthető, hogy a válaszok többségében túlzóak az eldobható anyagfajták arányát illetően (a többség 30% fölé tette), hiszen az elmúlt egy hónapban a nyilvánosságban a szívószálak és az eldobható zacskókról hallhattak az emberek a legtöbbet. A kampány fókusza azért is volt sikeres, hiszen környezetünkben ez a szennyezés a legszembetűnőbb, és ezzel lehet az egyéni felelősségvállalás mértéket, attitűdök tekintetében igazán erősíteni. A kérdés viszont arra vonatkozott, hogy a háztartásonként keletkező kommunális szemétben mennyi az ilyen típusú hulladékok aránya. Regionálisan eltérő adatokat ismerünk. Összességében a műanyagok aránya 20 százalék alatt van a háztartási szemétben és az eldobható szívószálak és szatyrok aránya pedig ezen belül is csak pár százalék.

Csomagolásmentes vásárlás – A válaszokból érzékelhető, hogy a fogyasztók többsége motivált a csomagolóanyagok kiváltásában (az átlag meghaladja a 60%-ot). Többségük megszokta azt, hogy ha például gyümölcsöket vagy zöldséget vásárol, akkor azt valamilyen formában „csomagolnia” kell a fizetés előtt, hogy mérhető legyen. A törekvés az eldobható anyagok csökkentésére és a jó szándék viszont egyértelműen látható, hiszen párt hovatartozástól függetlenül a többség rendszeresen visz magával vászontáskát vagy cekkert, amibe a kiválasztott termékek többségét, eldobható műanyagszatyor nélkül is elhelyezheti.

Cégek és szolgáltatók megítélése – Az eredmények alapján sokan gondolják úgy, hogy a piacon kevés olyan lehetőség található, ahol a vásárlók elkerüléssel büntetni tudnák a környezetvédelmileg felelőtlen szereplőket (MSZP-szavazók 42%, míg az LMP-támogatók 82%-a büntetné vagy elkerülné őket). Érdekes, hogy ilyen esetben az LMP és a DK (67%) támogatói vallják magukat a leginkább következetesnek, míg a kormánypártok szavazóit érinti meg ez a lehetőség a legkevésbé (29%).

Civil szervezetek szerepe – Ennél a témakörnél is tetten érhető a kormánypárti és ellenzéki szavazók közötti jelentős különbség. Előbbiek inkább idegenkednek a környezetvédelmi szervezetektől (csak 46% támogatná és 27% kifejezetten nem), míg az utóbbiak pontosan látják, hogy az NGO-k aktivitása nélkül se a Műanyagmentes július, se más környezetvédelmi probléma nem szerepelne igazán tartósan a nyilvánosságban (ellenzéki pártoknál a támogatók aránya 80-90%-os).

 

Pártok megítélése környezetvédelmi szempontból:

- A Fidesz-KDNP szocializálta eddig a legkevésbé a szavazóit az ökológiai problémák tudatos kezelésére (47%-uk fizetne minimálisan többet kisebb környezetterhelésű fogyasztásért). A kormánypártok megkésve, általános környezetpolitikai kritika negatív közegében próbálják tematizálni a nyilvánosságot. Támogatóik lehetnek fogyasztó szinten nyitottak egy zöldebb áldozatvállalásra, de ezt felülírhatja egy negatív Fidesz-KDNP-s kommunikáció. A jobboldali szavazók az adatok alapján - más pártokhoz képest (MSZP 57% - LMP 85%) - még mindig nem igazán biztosak abban, hogy egy zöldfordulat valóban érdemi változást okozna az életminőségünkben. Ők idegenkednek leginkább az erős nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező környezetvédelmi szervezetek támogatásától, hiszen a kormánypártok évek óta folytatják erre vonatkozó negatív kampányukat (a Fidesz-KDNP-nél ez 46%, míg az ellenzéki pártok átlaga meghaladja a 80%-ot).

- Érdekes identitásbeli átrendeződés, hogy az MKKP kiemelkedik az ellenzéki erők közül környezetpolitikai hitelesség tekintetében (10-es skálán, 3,4 pont). Magyarázható mindez azzal, hogy a Kétfarkúak egyedi helyi kezdeményezéseit már nem pusztán polgárpukkasztó akcióknak tekintik a választók, hanem valódi politikai cselekvésnek. Jelentheti ez azt is, hogy azok a diplomatikus hangvételű üzenetek, ahogy az ellenzéki pártok többsége reagál például a globális felmelegedésre, nem mozgatja meg a választók többségét, a lokális akciók felértékelődhetnek az önkormányzati választások előtt.

- A baloldali ellenzéki pártok is érzékelik az űrt, amit a zöld pártok hazai sikertelensége jelentett a korábbi voksolásokon. A politikai napirendekben is látható, hogy a DK és az MSZP egyre több helyi témában exponálja magát, hogy az októberi voksoláson ilyen ügyekkel hiteltelenítse a kormánypárti polgármestereket. Versengés a nyáron elsősorban a szennyvíziszap-botrány kapcsán alakult ki az érintettek között, de a hulladékok kérdése a klímapolitika mellett más témákban is meghatározó lehet. A DK erősebb zöld identitása (2,8 pont, míg az MSZP 2,3 pont) érzékelhető például választóik jelentősebb vállalásaiban is környezetvédelmi kérdésekben (9%-al többen fizetnének többet a kisebb terhelésért).

- A Jobbik néppárti fordulata a környezetvédelmi kérdések tekintetében nem hozott igazán érdemi változást a párt karakterében (2,3 pont az identitást mérő 10-es skálán). A párt szövetségi politikájában korábban meghatározó LMP-hez közeledés alakíthatta volna a szavazóik attitűdjeit, de a válaszokból ez nem tükröződik.

- A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy az LMP már csak minimálisan emelkedik ki az ellenzéki pártok közül zöld identitását tekintve (3,2 pont egy 10-es skálán). A mélyponton lévő, az EP-választási kampányban újra zöldülni próbáló formációnak markánsabb üzeneteket kell megfogalmaznia versenytársaihoz képest, hogy ilyen szempontból újra azonosíthatóvá váljon szavazói számára. A zöldebb identitással rendelkező pártok próbálták kihasználni az ökopolitikai hangulatváltozást, de a helyi és országos klímavészhelyzet kihirdetését célzó akcióik, konkrétumok nélkül, eddig nem kifejezetten kötötték le a választók figyelmét.

- Ugyancsak érdekes az LMP riválisának tekintett Momentum Mozgalom környezetvédelmi pozíciója (3,3 pont egy 10-es skálán). A két párt közötti hidat elsősorban az a feltételezett összefüggés erősíti, hogy a környezetvédelmileg érzékenyebb liberális szavazók az LMP jobbra tolódása óta nem találják a pártjukat. A válaszokból látható, hogy szavazóik többsége magasabb áldozatvállalásra is hajlandó környezetvédelmi ügyekben (ebben az LMP erősebb 85%, de a Momentum a második 76%-al), de eddig a párt budapesti programjában vagy az EP-kampányban a környezetvédelem nem jelent meg igazán markáns témaként.

 

Összességében elmondható, hogy az egyes korosztályok között nincs éles különbség a környezetvédelmi áldozatvállalás mértékében (kérdések többségénél 10% alatti különbség tapasztalható), ahogy a más témákban érzékelhető város-vidék törésvonal is enyhébb. Nem meglepő, hogy a magasabb végzettséggel rendelkezők többet tudnak erről a problémáról és tájékozottságuk miatt felelőssebben próbálnak viselkedni fogyasztóként. A válaszokból érzékelhető, hogy a magyar fogyasztó kultúrát az érintett piaci szereplők még mindig alábecsülik, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a célcsoportok inkább ár-érzékenyek és ökológiailag kevésbé motiváltak. Az eldobható csomagolások radikális csökkentését célzó júliusi kampány minden ellenzéki szavazó körében eredményesnek mondható, ráadásul a nyári uborkaszezonban egyértelműen meghatározó probléma volt a téma a nyilvánosságban.

Megállapítható, hogy a választói attitűdök egyre erősebb „bezöldülése” komoly versenyhelyzetet okoz egy olyan fogyasztó társadalomban is, ahol mind a piaci, mind a politikai szereplők eddig alulértékelték ezt a fajta érzékenységet. Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom jelentős része már önmagától, kormányzati kampányok nélkül, civil kezdeményezések és józan racionalitás eredménye alapján elkezdte kialakítani azokat az életforma-stratégiákat, amelyekben érdemben képesek reagálni a szennyezések vagy éppen a klímaváltozás jelentette kihívásokra. Mindez nem jelenti azt, hogy segítség nélkül ezek az alkalmazkodási formák általánosan hatékonyak tudnának lenni, de jobban látatják azokat a valós társadalmi elvárásokat, amelyeket eddig ellenségképek építésével sikeresen tudott tompítani a Fidesz-KDNP.

Módszertan

Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2019. július 23 – 26. között vette fel közösségi média alapú kérdőív segítségével. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb +/- 2,2 százalékpont. Az elemzésbe csak a teljes népességen belül, a minimum két százalékos támogatottsággal rendelkező pártok kerültek be.

 

[1] Az IDEA Intézet elemzésében azoknak a pártok a támogatóit vizsgálta, mely pártok az intézet 2019. július 23 – 26. között végzett havi pártpreferencia-kutatásában a teljes felnőtt népesség legalább 2 százalékának támogatását bírja.